Mikroadagolás

A pszichedelikus mikrodózisok rövid története

A pszilocibin mikrodózisa megérdemelt figyelmet kapott. A 2010-es évekből Szilícium-völgy, a tudomány által alátámasztott mainstream lett. Az elmúlt 5 évben a mikrodozírozás hatalmas lépéseket tett, hogy betörjön a köztudat és az orvosi rang világba.

De mi is pontosan a pszichedelikus mikrodózis?

Egyszerűen fogalmazva, ez egy kis mennyiségű pszichedelikus anyag (10-20% a normál adagból), például pszilocibin vagy LSD bevétele. A mikrodózist azonban nem fogyasztjuk mindennap, mert az anyagból bizonyos pozitív hatásokat szabályozunk "trippelés" nélkül.

A mikroadagolás az új "reggeli kávé".

Az ötlet, hogy egy anyagot szedjünk, hogy "ne botoljunk", néhányak számára kissé furcsán, sőt, őrülten hangzik. Szóval, miért kellene bárkinek is mikrodózist szednie? Nos, a pszilocibin mikrodózisa (a mikrodóziskutatások egyik fő fókuszpontja) számos előnnyel járt:

• A kreativitás, az éberség és a koncentráció növekedése
• Több energia és lelkesedés
• Nagyobb tudatosság és kapcsolat a környezettel
• Nyitottabb és elismerőbb a társas kapcsolatokra és a kapcsolatok kialakítására.

Ezek az előnyök talán túlságosan is csodának és élvonalbeli megoldásnak tűnhetnek, de a tanúvallomások és a klinikai bizonyítékok nagyon is ebbe az irányba mutatnak.

Hol kezdődött a pszilocibin mikrodózisa?

A mikrodózisok teljes történetét nehéz teljes egészében megismerni, de a gyakorlat valószínűleg az LSD fénykorából (az 1930-as évekből) ered. Sajnos azonban kevés valódi bizonyíték van rá.

De ugorjunk előre a 2011-es évre és arra az időre, amikor a mikrodozírozás a pszichedelikus úttörő révén valóban debütált a világszínpadon: James Fadiman. 

James Fadiman a mikrodózisról

A pszichedelikus felfedező útikönyve, (nagyszerű olvasmány minden pszichonauta vagy tudományrajongó számára). Bevezette a mikrodózing gondolatát a mainstream közönségnek, és szélesítette a pszichedelikus szerekről folytatott beszélgetést általában.

Fadimannak köszönet a tudatosság terjesztéséért.

A könyvben Fadiman egy szabályozott és egyszerű ütemtervet vázolt fel arra vonatkozóan, hogyan kell mikrodózist adni. Az általa szorgalmazott standard rutin az volt, hogy egy reggeli mikrodózis háromnaponta egyszer (lásd 1. lehetőség).

Világszerte sokan érdeklődtek, és Fadiman elkezdte kiküldeni a mikroadagolási útmutatót mindenkinek, aki hajlandó volt rá. Az utasításokban szerepelt egy "úti beszámoló" kérése is a felhasználóktól.

Saját szavaival élve

"Írj magadnak néhány feljegyzést arról, hogyan telt a napod. Vegye figyelembe például, hogy mennyi munkát végzett, mennyire volt produktív vagy kreatív, és mennyire érezte könnyedén vagy kényelmetlenül magát. Vegyen észre bármilyen változást abban, ahogyan másokhoz viszonyul. Vegyen észre bármilyen eltérést a normálistól a hangulatban, az étkezésben, a fizikai erőnlétben vagy bármilyen betegség tüneteiben."

Több száz és száz jelentéssel elárasztva, Fadiman sok adatot tartalmazott a mikrodózisról és annak hatásairól. Nem meglepő, hogy a a jelentések nagyrészt pozitívak voltak.

Míg a számos úti beszámoló erős bizonyítékként állt a mikrodozírozás mellett, a valódi kísérletezésért és a jövőbeli felhasználásért folytatott harcot nagyobb, mélyrehatóbb tanulmányoknak kellett felvenniük, amelyek képesek voltak megfelelő kormányzati engedélyt szerezni.

Bátorító pszilocibin klinikai kísérletek

Kisebb léptékű klinikai tanulmányok és kísérletek indultak az Egyesült Államokban és Európa-szerte, és a 2010-es évek körül egyre több ilyen vizsgálatot végeztek. A mikrodozírozás mint gyakorlat kezdett valódi, elismert adatokkal alátámasztott ügyet építeni.

2018 novemberében a mikrodozírozás nagy áttörést ért el.

Brit professzorok egy csoportja elvégezte a világ első "randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálat" az LSD mikroadagolásáról, az orvosi folyóiratban jelent meg. Pszichofarmakológia. 

A tanulmány teljes kormányzati ellenőrzés és engedélyezés alatt állt. Ez indította el a gyógyszergyártók és a politikusok mentalitásának megváltoztatását az egyébként "tabu" anyagokkal kapcsolatban. Ráadásul megnyitotta az ajtót a további klinikai vizsgálatok előtt..

Ebből a kísérletből inspirálódva, és ugyanebben a folyóiratban a következő évben publikálva

a varázsszarvasgomba mikroadagolásának hatásait vizsgálták, nagyrészt pozitív eredményekkel. E tanulmány egyik rendezvényét a Holland Pszichedelikus Társaság szervezte. Egy 38 önkéntesből álló csoportot szembesítettek egy sor problémamegoldó feladatsorral és intelligenciatesztekkel a mikrodózis beadása előtt és után.

A tanulmány megállapította, hogy a pszilocibin mikrodózisának alkalmazása növelheti és fokozhatja a személy kreativitását mind a kritikus, mind az érzelmi gondolkodás tekintetében.

A pszilocibin mikrodózisának fényes jövője

Sok további kísérlet zajlik, miközben beszélünk, és 2020 a pszichedelikus mikrodózisok, mint élvonalbeli orvosi gyakorlat nagy nyereségének éve lesz.

Bár a mikroadagolás mint tudományág nem sokkal idősebb, mint egy tinédzser, az eddigi bizonyítékok nagyrészt bíztatóak. Nem kell szégyenkezni, ha arra számítunk, hogy az elkövetkező évtizedben rendszeres gyakorlattá válik.

A keményen dolgozó kutatóknak és befolyásos személyiségeknek köszönhetően, akik kísérleteket és figyelemfelkeltő kampányokat is folytatnak, a pszichedelikus mikrodózisok világa napról napra növekszik. Története egyre inkább bebetonozódik, mint egy lehetséges nagy lépés a gyógyszerek világában.